Tejfakasztójába halt bele Szapolyai János magyar király

A Magyar Királyság utolsó középkorinak tekintett uralkodója felemás megítéléssel bír az utókor szemében. Egyrészt hosszú ideig őt tartották a mohácsi csata felelősének. Másrészt a királyi címért folytatott makacs küzdelmével utóbb az ország három részre szakadásának egyik előmozdítója lett. (Habsburg Ferdinánddal együtt). Amikor a két fél úgy döntött, hogy ideje végre rendezni a dolgaikat egymással és megállapodtak, a gyermektelen Szapolyai János számára végre megérkezett a várva várt gyermekáldás. A jó hír megünneplése azonban tragikus következményekkel járt számára.

Szapolyai János, a keleti király

Szapolyai János megítélése a mai napig ellentmondásos. A mohácsi csatából történő késlekedése tulajdonképpen már a korabeli Habsburg propaganda termékének tekinthető. A mohácsi vereséget követően hosszas háborúskodásba bonyolódott Habsburg Ferdinánddal. Miután sem a saját csapataira, sem a lengyel segítségre támaszkodva nem tudott győzelmet aratni, Szulejmán szultánhoz fordult. A török segítségével lényegében stabilizálta uralmát a történelmi Magyarország keleti felében.

Szapolyai János ábrázolása egy fametszeten (Wikipédia)

1532 után fordulat következett. Ekkor ugyanis hiába gyűlt össze egy nagyobb sereg Bécs védelmére a törökök ellen, a német birodalmi rendek nem voltak hajlandóak Magyarország területére menni és ott harcolni. (A török támadók végül Kőszeg alól visszafordultak). Mindez Ferdinándot is a békülés irányába hajtotta. Több kísérlet után végül 1538-ban tető alá hozták a váradi békét. Ebben a két fél lényegében elismerte egymás uralmát, míg az akkor 53 éves Szapolyai János ígéretet tett arra, hogy halála esetén Ferdinánd örökli a trónt. (Ha mégis fia születne, Erdély akkor is Ferdinánd kezére jut, de a születendő gyermeket kárpótolni kellett volna német birtokokkal).

Szapolyai János számára ez a vállalás főleg azért tűnt kockázatosnak, mert ha a törökök tudomására jut a szerződés, akkor vazallus királyuk retorzióra számíthatott a szultántól. Ami miatt mégis belement az alkuba, az a nemzetközi pozíciójának megerősödése: azzal, hogy Ferdinánd elismerte őt uralkodónak, hivatalosan is felvehette a diplomáciai kapcsolatokat a keresztény európai uralkodókkal. Addig ugyanis vazallusi státuszából adódóan a mozgástere korlátozott volt. Az egyezmény gyümölcse hamar meg is mutatkozott.

Szapolyai János utolsó bulija

Alig egy évvel később, 1538. március 2-án házasságot kötött Jagelló Izabellával, a lengyel király lányával. Izabella kiváló pedigrével rendelkezett, hiszen a Jagelló-ház mellett édesanyja révén a milánói Sforzák vére csörgedezett az ereiben. A húsz éves fiatalasszony alighanem jobb partiban reménykedett, hiszen Szapolyai János három évtizeddel idősebb volt nála. Igaz, a katonaviselt király megjelenésében a leírások szerint még mindig jól festett, ráadásul egyáltalán nem jellemezte a féktelenség.

Izabella királyné Barabás Miklós 19. századi litográfiáján (Wikipédia)

A húszéves királyné hamar teherbe esett, pedig a Szapolyai János nem is biztos, hogy számított a gyermekáldásra. (Korábban a szeretőjétől sem született gyermeke). A születést azonban nem tudta kivárni: míg a királyné Budán maradt, addig a férjének Erdélybe kellett utaznia, hogy az elégedetlenkedő és lázongáson gondolkodó főurakat legyőzze. Szapolyai János ekkor már nem örvendett makulátlan egészségnek. Hogy pontosan mi lehetett a baja, azt nehéz megállapítani. A király gyakran panaszkodott fáradtságra, fejfájásra, lázra. A Szapolyai Jánossal kesztyűs kézzel egyáltalán nem bánó Szerémi György még azt is tudni vélte, hogy a király nem tudott rendesen emészteni.

Szapolyai elsőre Gyulafehérvárra érkezett meg, onnan viszont orvosai tanácsára továbbállt a kedvezőbb klímájúnak tartott Szászsebesre. Fia július 7-i születésének híre pár nappal később érkezhetett meg. Szapolyai János a hírt hallva lóra kapott, mivel mindig is szerette a lovaglást, és kimerülésig lovagolt örömében. Mire visszaért, emberei már előkészítették a lakomát is. Szapolyai János húzodózott tőle, mivel annyira kifáradt, hogy a saját lábán nem is tudott bemenni, az urak ölben vitték be a királyt.

Szapolyai János feladta a rá jellemző mértékletességet és teljes erővel kapcsolódott be az evés-ivásba. Amikor azonban két úr összeszólalkozott és párbajozni akartak, a király csak bosszúsan elhessegette őket magától. A királynak a lovaglás után már megjött a láza, ám a helyzet még rosszabb lett a lakoma alatt és végül a szolgái vitték a szobájába be.

Egy halál és ami utána jött

Érdekes módon Szapolyai halálának pontos napját nem ismerjük. Fráter György július 21-ét írt Zsigmond lengyel királynak, Szapolyai apósának. Egyes források alapján úgy tűnik, hogy a király már nem is nagyon volt akaratereje birtokában, nem szólt senkihez. Mégis valahogy elrendezte az ország és a fia sorsát, arra ösztönözve a rendeket, hogy ne tartsák be a váradi békét. Pont ezért merült fel a gyanú, hogy halálában Erdély már ekkor nagyhatalmú kincstartója, Fráter György is szerepet játszott.

Fráter György egy korabeli olajfestmény után készült metszeten (Wikipédia)

Fráter György ugyanis egy darabig titokban tartatta Szapolyai halálát, hogy az erdélyi mozgolódást sikerüljön leverni. Ráadásul neki nem állt ekkor érdekében, hogy a Habsburgok átvegyék Szapolyai János országrészét, hiszen tisztsége ezzel megszűnt volna. Az elkövetkező hónapokban kifejtett tevékenysége arra irányult, hogy a csecsemő János Zsigmondot az országgyűlés megválassza királynak.

Ebbéli törekvésében sikerrel is járt. Ennek azonban meg kellett fizetnie az árát: mikor Ferdinánd hadai megindultak, hogy elfoglalják Budát, török segítséget kellett hívni. Bár a magyar fővárost sikerült megvédeni önerőből is, a megérkező Szulejmán szultán, az oszmán hadsereggel a háta mögött, úgy döntött, hogy Budát átveszi a vazallus királytól, annak megerősítéséért cserébe. Fráter György ettől fogva már inkább azon dolgozott, hogy hibáját valahogy korrigálja és elősegítse az országegyesítést.